Ez a bejegyzés télen készült, mielőtt betölteném a 30. születésnapom. Az életem több szempontból fordulóponthoz érkezett: sikeresen teljesítettem az államvizsgáimat, már csak át kell vennem a két mesterdiplomámat, ezentúl tudok időt szakítani a blogolásra és teljes munkaidőben tudok a legnagyobb szenvedélyemmel, a divattal foglalkozni.
Most, hogy nemsokára harminc éves leszek, már egészen másként látom a világot. Korábban nem törődtem az egyszerű és hétköznapi dolgokkal, csak a nagy pillanatokra és lehetőségekre koncentráltam. A huszas éveimet elhagyva azonban az apró részletekre is figyelek, amelyek képesek örömet okozni, boldoggá tenni. Nem könnyű igazán megélni egy pillanatot, teljesen átadni magunk neki. Habár a hideg februárban születtem és szeretem a telet, de mégis nagyon várom a tavaszt. Ilyenkor a testünk és a lelkünk is megújul. A korábbi rossz szokásainkat igyekszünk levetni és teret engedni az új pozitív élményeknek.
Ma már elég számomra egy kellemes zene, hogy a gondolataim elrepítsenek oda, ahová elképzelem. Ha lehetőségem adódik, fizikailag meg is valósítom. Így történt ez most is. Örömmel jelentem be, hogy részt veszek a Promod tavaszi kampányában. A felhívást elolvasva és a hivatalos kampányfotókat látva máris eszembe jutott, hogy hová utazzam. A francia márka lookbookjában elsőre megtaláltam a számomra tökéletes darabokat, amelyekkel teljes mértékben azonosulni tudok és amik a leginkább passzolnak a már érett személyiségemhez, valamint a kiforrott stílusomhoz és nőies énemhez. A Promod olyan könnyed tavaszi darabokkal rukkolt elő, melyek közül mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet akár a szürke hétköznapokra, akár a jelesebb eseményekre. Mind a három szettem nagyon kényelmes volt, jó anyagból készültek a ruhák, amelyek laza-elegáns összhatást kölcsönöztek.
Az előrejelzések miatt izgultam, hogy esni fog a hó az ország nyugati felén, ami meg is történt, de amikor ott álltam hazánk egyik legkülönlegesebb pontján, kisütött a Nap. Ahogy megéreztem a tavasz első napsugarait, valami fantasztikus érzés szállt meg. Máris nem dideregtem és teljesen el tudtam engedni magam. A háttérben kellemesen halk nyugtató zene szólt, ami tovább fokozta a hangulatom. Akkor ott úgy éreztem, hogy vége a télnek és kinyíltam, mint egy apró virág. Békében és összhangban voltam mind önmagammal, mind pedig a világgal.
Az elegáns fekete virágmintás ruhát egy olyan gigantikus és lenyűgöző kastélyban örökítettük meg, ami a tipikus francia épületekre emlékeztetett, ahol sokszor megfordultam a párizsi divathét alatt. Az impozáns fellegvár kávézójába lépve rögtön tudtam, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Mindenhol kisebb-nagyobb antik órák álltak vigyázban és a helyiség sarkában egy elegáns éjfekete zongora várta, hogy valaki végre megszólaltassa. Általános iskolás koromban évekig zongoráztam, így nem volt kérdéses számomra, hogy hol szeretnék fotókat készíteni. Nagyon sok év telt el, hogy nem játszottam a hangszeren, de ahogy leültem és rátettem a kezem a billentyűkre, beugrott, amiket tanultam. Eszembe jutottak anyukám szavai is, miszerint: “Kislányom, miért hagytad abba a zongorázást? Hiszen szerettél játszani és jól is ment neked. Meg fogod bánni, ha felnősz.” Igaza volt, mint mindig. Ki tudja mit hoz a sors?! Lehet, hogy újra elkezdem a zongorázást.
Harmadik helyszínnek egy virágokkal és növényekkel teli kertet választottam, amelyeket távoli országokból telepítettek Magyarországra. Nagyon tetszett, hogy a gyönyörörűen zöldellő pálmafa úgy hajlik rám, mint a piros Promod pulóverem bal vállán lévő arany flitterekkel hímzett levélminta. Mindeközben elvittem magammal gyerekkorom kedvenc játékát, amivel szappanbuborékokat fújtam.
A fény élet és ugyan mindig kíséri az árnyék, de enélkül nem lehet kiteljesedni.
