Életem legjobb bulija

19 September 2016, 19:30. Posted by

Egyetlen fellépőre voltam kíváncsi a B My Lake fesztiválon, Zamárdiban, mégpedig Lucianora. Már régóta rajongok azért, amit és ahogyan csinál, rengetegszer hallgattam már Youtube-on a különböző felvételeket a bulijairól. A mixeire kiválóan lehet táncolni akár otthon a szoba közepén is, vagy tornázni, de főzés közben is jól hasznosítható.
VIP jegyünk volt a fesztiválon aznapra, ami sokkal többet nem jelentett, mint az átlagos jegy. Szerencsére ismertük a stage menedzsert, aki adott nekünk egy olyan karszalagot, amivel bemehettünk a backstagebe, egészen fel a színpadra. Ám sajnos a szélén egy biztonsági őr állt, aki nem engedett be idegeneket. Egy ideig ott álltunk, onnan videóztunk és ott táncoltunk, amikor egyszer csak intett nekem egy helyes fiatal pasi, hogy menjek be. Először azt hittem, hogy nem nekem szól, biztos rosszul láttam. Aztán int megint, hogy gyere. Na akkor már tudtam, hogy engem invitál, de nem mentem, ugyanis kíváncsi voltam, hogy mennyire akarja, hogy ott legyek. Aztán odajött hozzám, megfogta a vállam és mondta, hogy menjek be, csak ne álljak túl közel Lucianohoz. Egy hatalmas puszival viszonoztam, ami meg őt lepte meg. Szerintem aznap este én voltam a legboldogabb partyzó, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik velem. Azt sem tudtam, ki a srác, aztán persze később rájöttem, hogy Luciano barátja, ugyanis a bulijain majdnem mindig ott van mellette ő és még egy pasi, aki szintén a barátja a sztár dj-nek. Az olasz srác, aki azóta már ismerősöm a Facebookon, megbökte Lucianot, felém mutatott a fejével és mosolyogtak. Egyébként mint férfi nekem nem jön be, de imádnivaló a vidámsága, hogy teljesen elengedi magát a bulijain, élvezi amit csinál és nem csak önmagának zenél. Arról nem is beszélve, hogy szereti magát sok partyarccal körülvetetni. Állati jó dolog volt egy olyan hatalmas tömeg előtt a színpadon táncolni a dj mögött. Kicsit úgy éreztem magam, mintha nem a 30-hoz lennék közelebb, hanem a 20-hoz.

paparazzi3

Évekkel ezelőtt a barátom is djzett, illetve őt is egy lemezlovason keresztül ismertem meg. Azelőtt például Chris Scotttal leveleztem Facebookon, illetve másik nagy kedvenc dj-m, egy emlékezetes siófoki buli után pedig a jóképű Matthew Dekay jelölt be Facebookon és írt nekem levelet, aztán felvett Skype-on is.
Én már rég elszoktam ettől a világtól, ugyanis csak a blogomra koncentráltam, már nem járok bulizni és nem táncolok éjféltől reggel 7-ig szinte megállás nélkül. De még mindig fantasztikus érzés tudni, hogy kiemelt helyem van ebben a világban is, mint ahogy a divatban, sokan kíváncsiak rám és még csak meg sem kell mozdulnom, elég megjelennem. Vettem fel több videót is a bulin, a két legnagyobb kedvencem feltöltöm, (a party tetőpontja volt egy igazi dallamos-elszállós számmal), ott látszik, hogy nekem szól a műsor, ha értitek mire gondolok.
Voltak olyan számok, amik egészen a lelkemig hatoltak, amikor tiszta libabőr voltam. Volt, hogy a füstgép elé álltam, fújattam magam és a hajam dobáltam, de volt, hogy becsuktam a szemem és csak magamnak táncoltam. Van az a földöntúli érzés, amikor annyira boldog vagy és örülsz, hogy már sírni tudnál. Amikor szinte már könyörögsz, hogy engedje el a dj, de még húzza a kiállást, aztán egyszer ráteszi és te legszívesebben ráugranál. Amikor minden egyes ütem a helyén van és a fények is a legszebben futkároznak. Csak egy tökéletes bulin érzi azt az ember, mintha a teste szét akarna szállni és egy légies könnyedség járná át az egész lényét. Pontosan ez történt velem is, mintha megszűnt volna körülöttem a világ és csak egyedül én léteztem volna.
Mindezt elmeséltem anyukámnak is, aki sejtelmesen mosolygott, aztán elindítottam a videót, megfogtam a kezét és együtt táncoltunk pár percig a zenére.

A zene az én drogom, az egyetlen dolog, ami elkábít. Köszönöm Lucien Nicolet, Michele, Felhő és B My Lake!

paparazzi

paparazzi

party

haj

luciano&friends

dancing

dance

This entry was posted in Latest, Személyes. Bookmark the permalink.
SCROLL TO TOP

Comments are closed.